Mai szakasz: Galácia 3

Ha jól átgondoljuk, ostobaság ahhoz ragaszkodni, hogy a Krisztusban való hiten kívül még tennünk kell valamit üdvösségünkért. Ahogy Pál emlékezteti a galáciai gyülekezet tagjait, minden, amit tennünk kell az, hogy megfigyeljük saját tapasztalatunkat (1-5. vers). Amikor az ember elbukott és örökre elszakadt Istentől, Isten vállalta a kezdeményezést a megváltásunk tervének elkészítésében és abban, hogy elküldi Jézust, hogy megváltson bennünket – és mindezt akkor, amikor még istentelenek, gyengék és az Ő ellenségei voltunk (Róm 5.6-10). És Isten embereket hoz az életünkbe, akik bemutatják nekünk az evangéliumot – ahogy Pált is elküldte a galáciabeliekhez. Miért gondolnánk azt, hogy a mi megváltásunk valamiképpen a mi erőfeszítéseinktől függne?   

Saját tapasztalatuk bizonyságán túl Pál arra emlékezteti a galáciabelieket, hogy az Ótestamentum is arról tanúskodik, hogy a megváltás mindig is az Istenbe és az Ő ígéreteibe vetett hiten alapult, nem pedig a cselekedeteinken (Gal 2:16; Róm 3:28). Pál első érvelése Ábrahám tapasztalatán alapul. Amikor Isten szövetségi ígéretet tett Ábrahámnak 1Móz 12-ben, nem kért semmilyen cselekedetet Ábrahámtól, amivel megszerezhette volna (1Móz 12:1-3). Csak el kellett fogadnia, amit Isten megígért, hogy megteszi érette. Mindez 25 évvel azelőtt történt, hogy Ábrahám körülmetélkedett volna. Miért gondolnánk hát, hogy a körülmetélkedés vagy bármi más az üdvösség előfeltétele volna?   

De miért adott Isten törvényt Mózesnek 430 évvel később? Pál szavai szerint azért, hogy rámutasson a bűnre (Gal 3:18; Róm 5:20; 7:13) és annak ellenszerére, amit az áldozati rendszer előrevetített. A törvény szerepe olyan, mint egy gyámé, akit kijelölnek arra, hogy védje, tanácsolja és fegyelmezze a gyermeket (24-25. vers). Bármilyen fontos szerepet is játszik a törvény, soha nem volt az a szerepe, hogy végcél legyen önmagában! Ez a szerep egyedül Krisztusé, azé, aki megszabadított minket a bűn rabláncaitól és a törvény kárhoztatásától, és Isten örökkévaló családjának tagjává tett bennünket (3:26-29; 4:5). Bárcsak megtelne a szívünk hálával, amint megértjük mindazt, amit Krisztus jelent nekünk!

Carl P. Cosaert
Walla Walla Egyetem
Egyesült Államok