Mai szakasz: 2 Korintus 13

Azzal az ígérettel fejezi be Pál apostol ezt a levelet (amely legalább harmadik a sorban), hogy harmadszor is ellátogat majd a korinthusi hívőkhöz (1. vers). Kilátásba helyezi, hogy nem lesz velük kíméletes következő látogatása során (2. vers). Mivel a korinthusi hívők bizonyítékot követeltek arra, hogy Krisztus szól Pál által, fel kell készülniük Krisztus erejének megtapasztalására (3. vers). Bár Krisztus megfeszíttetett (ami az erőtlenségre utal), most „Isten hatalmából” él (4. vers).

Pál apostol azért imádkozik, hogy megálljanak a próbában, miközben arra figyelmezteti a korinthusi hívőket, vizsgálják meg magukat, hogy valóban hitben járnak-e (5-6. vers).

A korinthusi gyülekezet példája is bizonyítja, hogy tökéletes gyülekezet nem létezett még a korai hívők között sem. Az újszövetségi mintát gyakran követendő példának tartjuk, ám még sokkal fontosabb a korai gyülekezetek hibáiból tanulni. Az akkori gyülekezetben ugyanúgy előfordultak összetűzések és problémák, mint manapság. A gondokon túllátva mégis jusson eszünkbe az ígéret: „Mert semmit sem tehetünk az igazság ellen, hanem csak az igazságért” (8. vers). Hívőként tehát nagy a felelősségünk, hogy amiben csak tudjuk, a gyülekezet építésére használjuk a befolyásunkat. Pál kijelenti, apostoli hatalmát „építésre, nem pedig rombolásra” kapta az Úrtól (10. vers).

Hittestvérei iránt érzett nagy szeretetét kifejező szavakkal búcsúzik Pál (1-13. vers). „Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, az Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal!” Ez a Szentháromságra utaló, az egyenlőséget is hangsúlyozó, világos kijelentés rámutat, hogyan kell a korinthusi hívőknek, és valamennyi keresztény hívőnek egymással bánniuk.

Michael W. Campbell, Ph.D

tanársegéd, történelem és teológiai tanszék

Nemzetközi Adventista Felsőoktatási Intézet

Fülöp-szigetek

Fordította: Csala Beáta