Mai szakasz: 2 Korintus 6

A 6. fejezetben Pál apostol folytatja szolgálatának védelmét. Korábban intette a korinthusiakat, most emlékezteti őket, hogy helyzetük igen gyors döntést és cselekvést kíván: „Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!” (6:2 – új prot. ford.). Kérleli őket, hogy figyeljenek. Erről eszembe jut egy gyülekezeti tag, akinek az a rossz szokása volt, hogy folyton beszélgetett istentisztelet alatt, s ezzel elvonta mások figyelmét is. Egyszer aztán prédikáció közben megelégeltem a dolgot, és küldtem neki egy sms üzenetet. Pár pillanat múlva meg is kapta az üzenetet, és szemem sarkából láttam, hogy hirtelen kiegyenesedik. Az istentisztelet után odajött hozzám, és döbbenten kérdezte: „Hogy tudtál sms-t küldeni, miközben prédikáltál?” Azt válaszoltam, hogy megkaptam az sms-ezés lelki ajándékát. Ha Pál apostol ma élne, azt hiszem, nagyon sürgető üzeneteket küldene szét a világhálón és a közösségi oldalakon, hogy emlékeztesse az embereket arra, mennyire fontos a lelki életük, és késlekedés nélkül hozzanak döntést arra vonatkozóan, hogy elfogadják Jézus Krisztust.    

Pál a lelki készenlétre való felhívást rögtön azután intézi olvasóihoz, hogy idézi Ézs 49:8-at. Itt arra utal, hogy az „üdvösség napja” elérkezett Jézus Krisztusban. A továbbiakban emlékezteti olvasóit arra, hogy szükség van tűrésre „nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban” (4. vers). A szolgálat nem attól lesz dicsérendő, hogy a szolgálattevő mennyi nehézségen megy keresztül, hanem attól, hogy mi mindent tesz a Szentlélek által. Ennek eredménye a képmutatás nélküli szeretet, az igazság igéjének hirdetése, s az Isten ereje (lásd 6/b-7. vers).

Végül Pál apostol lezárja szolgálata „védőbeszédét”. Emlékezteti őket az apai szerepre, amit betölt a „lelki gyermekek” életében. Apaként inti őket, hogy ne legyenek „hitetlenekkel felemás igában”, mert „mi az élő Isten temploma vagyunk” (14, 16. vers). Még ennél is fontosabb az arra figyelmeztető üzenet, hogy Isten a mi mennyei Atyánk. A személyes, de mégis természetfeletti Istenbe vetett hit volt az, ami megkülönböztette a korai keresztények és zsidók hitét minden más világvallástól.

Michael W. Campbell, Ph.D

tanársegéd, történelem és teológiai tanszék

Nemzetközi Adventista Felsőoktatási Intézet

Fülöp-szigetek