A 4. és 5.
fejezetekben Pál a múltról áttér a jövőre. Voltak olyan dolgok, amelyek
hiányosak voltak a thesszalonikai gyülekezeti tagok életében (3:10). Pál segít
ezeket a hiányosságokat orvosolni. A levél elkezdi ezt a folyamatot, de a
megvalósulás nem lehet teljes egészen addig, míg Pál és a thesszalonikaiak nem
lesznek újra együtt.
Isten örül annak,
amikor a mi jellemünk és viselkedésünk összhangban van az Ő jellemével és
magatartásával (4:1-2). Amikor kedvesek és szívélyesek vagyunk, akkor Isten
kedves és szívélyes jellemét tükrözzük. Amikor megtartoztatjuk magunkat a
szexuális erkölcstelenségtől, tiszteletben tartjuk azt az értéket, amit Isten
tulajdonít a másik embernek (4:3-8).
Hogyan élhetnénk „csendes
életet” egy mai nagyvárosban (4:9-12), ahol a pénzhajhászás, a dolgok
hajhászása és a földi kapcsolatok hajhászása tűnik a legfontosabb dolognak?
Ezek azonban nem tudnak megelégíteni hosszú távon. Csak az örök érvényű dolgok
biztosítanak békességet az élet zűrzavarában.
A 13-18. versekben
Pál rátér a végidei eseményekre, nem azért, hogy minden részletet tisztázzon,
hogy mi fog történni a vég előtt, hanem azért, hogy élet egy valós kérdésével,
a reménytelen gyásszal foglalkozzon. A szakasz kulcsszava minden bizonnyal az „együtt”
kifejezés. Az élők és a meghaltak együtt vitetnek fel, hogy mindannyian együtt
legyenek az Úrral. Ez előtt egyik csoport sem volt ebben az értelemben az
Úrral. A reménytelen gyászra való válasz az egész örökkévalóságon át tartó
folyamatos közösség reménye.
Loma Linda Egyetem
Egyesült Államok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése