A Zsidókhoz
írt levél fejezetei közül minden bizonnyal ez az, ami az összes többinél nagyobb megdöbbenést okozott a hívők között. Valóban lehetséges, hogy
valaki átlépi Isten kegyelmének határát? Vannak emberek, akiknek Isten tényleg
nem tud megbocsátani? Igen, ez a fejezet azt állítja, hogy ez lehetséges.
Az 1-3. versekben azt mondja az apostol,
hogy az olvasóknak növelniük kell az evangéliumban való ismeretüket. Felnőtteknek
való lelki eledelt kell enniük. Ennek megtagadása nem csak, hogy megakadályozza
a növekedésüket, hanem a Krisztussal való kapcsolatuk halálához is vezet. A
4-6. versek úgy érvelnek, hogy a probléma nem az, hogy ezek olyan bűnök
lennének, amelyek túl nagyok, hogy meg lehessen azokat bocsátani (Jézus vére
minden bűnt megtisztít), hanem az, hogy Isten ajándékát élvezték, aztán pedig
elutasították, az ember semlegesítette azokat az eszközöket, amelyeket Isten
arra használt, hogy megváltsa őt. A Lélek ajándékát arra használnák, hogy még
jobban eltávolodjanak Istentől (7-8. vers).
Szerencsére nem ez a helyzet a levél
olvasóival. Ők a megváltás ösvényén haladnak. Azonban két dolgot meg kell
tenniük: 1) meg kell erősíteniük reményüket mindvégig és 2) rendelkezniük kell
türelemmel és kitartással (9-12. vers).
A fejezet további részében a szerző
elmagyarázza, hogy hogyan lehet megvalósítani ezt a két dolgot. A 13-15. versek
Ábrahámról beszélnek, mint a kitartás emberéről, akinek a példáját követnünk
kell, és a 16-20. versek bemutatják Jézust, mint a hívők reménységének biztos
alapját. Isten esküvel ígérte Ábrahámnak, hogy az ő magvában meg fogja áldani a
föld minden családját (ez engem és téged jelent). Azzal, hogy Isten
megkoronázta Jézust és jobb keze felől ültette, elkezdte beteljesíteni az
Ábrahámnak tett ígértet. Lehetetlen, hogy megfeledkezzen ígéretéről.
Jézus a lelkünk erős horgonya!
Felix Cortez
Andrews Egyetem
Egyesült Államok
Fordította: Kóczián Károly
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése