A Zsidókhoz írt levél 5. fejezete elmondja,
hogy Jézus a mi főpapunk. Az ókori világnézet szerint a főpap arra hivatott,
hogy közvetítő legyen Isten és az emberek között. Különlegesen tisztának
kellett lenniük, hogy az isteni világ dolgaival foglalkozhassanak, és tudjanak
megfelelő módon közelíteni Istenhez a keresett áldások elnyerésének érdekében.
Az 1-6-ig terjedő versek szerint maga Isten
tette Jézust főpappá. Ez rámutat, hogy az Atya az, aki kezdettől fogva helyre
akarja állítani a kapcsolatot az emberrel. Isten azért választotta Jézust, mert
ő Fiú volt. Ez visszavisz bennünket a Zsidókhoz írt levél 1-2. fejezeteihez: a
Fiú egy Istennel és egy az emberrel is. Így lehet tökéletes közvetítő.
A 7-10. versekből megtudjuk, hogy Isten
szenvedések által tette tökéletessé Jézust a főpapi szolgálatra. Miért?
Áldozatként ajánlotta fel magát a bűnökért helyettünk, és elfogadásra talált. A
fejezet azt is hangsúlyozza, hogy engedelmeskedett, szenvedett, és kérései nem
mindig kerültek meghallgatásra, mert ugyanezt éljük át mi is. Szeretné, ha
elhinnénk, hogy Ő megért bennünket.
A 11-14. versek alapján nehéz megértenünk a
központi gondolatot, hogy Jézus a tökéletes főpapunk. Nehéz értelmezni azt,
hogy nem tehetünk semmit Istennel való kapcsolatunk erősítésére. Valójában nem
is választhatjuk ki a képviselőnket és közvetítőnket. Folyamatosan megpróbáljuk
hozzáadni Jézushoz a saját erőforrásainkat. Az érettek azonban megértik, hogy
egy a közbenjáró, Jézus (1Tim 2:5).
Felix Cortez
Andrews Egyetem
Egyesült Államok
Fordította: Kóczián
Ágnes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése