Mai szakasz: 2 Timóteus 4

A lelkipásztorok ritkán hirdetnek feddő vagy megjobbulásra buzdító üzeneteket. Manapság ez nem a legdivatosabb dolog. Pál apostol azonban rávilágít, hogy igenis meg kell tenni.

Te vajon szívesen hallod az „egészséges tanítást”, vagy viszket a füled és csak a kellemes dolgokat hallanád? Néha-néha szeretetteli szemrehányást, vagy feddést? Soha nem értettem, miért csatlakozik valaki az egyházhoz, ha utána támadja, vagy figyelmen kívül hagyja annak tanításait, mert szerinte helytelenek, vagy elavultak. Vajon miért fektet időt és energiát a munkába, hogy az egész felekezet haladási irányát és lendületét megváltoztassa? A válasz egyszerű. Te és én, mindnyájan egy kozmikus méretű harc részesei vagyunk. Nincs más logikus magyarázat.

Csupán jelentéktelen gondot okozna az egyháznak és a tagoknak, ha egy más véleményt valló személy egyszerűen elhagyja a gyülekezetet. De engedjük csak meg a halogatást, a szenvedélyek melengetését és máris előállt a démonok által teremtett helyzet. Ennek mindig széthúzás, szakadás a következménye és végül elhal az egykori küldetéstudat, a királyság megnyerésére irányuló hajtóerő.

Pál azt tanácsolja Timóteusnak, hogy nyíltan foglalkozzon az ilyen visszaesésekkel. Ha nem lép fel ellene egyenesen, egyre többen a „viszket a füle” csoportba fognak tartozni, ami katasztrófához vezet! Az nem szeretet, ha megengedjük az ilyen jellegű félrevezetéseket az egyházon belül, hanem romboló erő, amivel foglalkozni kell. „Ints, feddj, buzdíts!” – mondja az apostol, de mindezt szelíd türelemmel, mert minden ember lehetségesen és remélhetőleg valóságosan is örököstársunk lesz a Mennyben.

Isten keményen szól gyermekeihez, mert olyan embereket keres, akik megalázzák magukat, olyanokat, mint Pál apostol, akik áldozatként Istennek szánják magukat, hogy használja őket. „Mert én immár megáldoztatom” (2Tim 4:6). Te alázatosan jársz az Úr előtt? Hogyan reagálsz a fenyítésére? A harc hosszú és nehéz, de akik teljesen alárendelik magukat neki, megtartják a hitet és az Ő ereje által mindvégig kitartanak, elnyerik az győzelem koronáját!

Képzeld el azt a nemsokára bekövetkező dicsőséges napot, amikor drága Jézusunk, a világmindenség Királya hozzád lép, szeretettel a szemedbe néz és a belévert szögektől sebhelyes kezével Ő maga helyezi fejedre a győzelmi koronát! S közben így szól hozzád: „Jól vagyon jó és hű szolgám…. menj be a te uradnak örömébe” (Mt 25:21). Mivel legyőzted régi életedet, most már mindörökre a gyermekem vagy, és örökségül nyersz mindent (Jel 21:7).

Jim Ayer
az Adventista Világrádió alelnöke
Generál Konferencia

Fordította: Csala Beáta