Mai szakasz: Zsidók 2

Amikor a gyermekeim még nagyon kicsik voltak, szerettem kimenni velük a lakásunk mögé és együtt vizsgálni az éjszakai égbolt szépségét egy kis teleszkóp segítségével. Milyen kicsik vagyunk a nagy világmindenséggel összehasonlítva! Ezt érezte Dávid, amikor az eget figyelte, Isten azonban megmutatta neki az Ő szándékát, hogy az embert kezei munkája fölé, a teremtett világ fölé helyezte (Zsolt 8). Milyen nagyszerű volt Isten terve az emberiséggel! A Zsidókhoz írott levél szerzője azonban azt sugallja, hogy ennek a zsoltárnak van egy második jelentése is. Jézusról beszél, aki kevéssel kisebbé tétetett az angyaloknál, hogy meghalhasson helyettünk és megváltson bennünket. Ez a fejezet kiegészíti Jézus dicsőséges bemutatását az első fejezetben.  

Az első fejezet Jézus felmagasztaltatásának a fennköltségéről beszél. A második fejezet Jézus testet öltésének a mélységéről beszél (9-18. vers). Zsidók 1:1-14 Jézus Istennel való kapcsolatát mutatja be, az 5-18. versek pedig Jézusnak az emberiséggel való kapcsolatára fókuszál. Ott Ő az Isten Fia „aki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása”, itt pedig az ember fia, aki kisebbé tétetett az angyaloknál, valóságos ember – annyira, hogy a halált is meg tudja tapasztalni. Ott Isten azt mondja róla, hogy „te vagy az én Fiam” (1:5), itt pedig Jézus testvérének fogadja a földi embert (12. vers). Ott Isten kijelenti a Fiú korlátlan uralmát (1:8-12), itt a fiú megvallja Isten iránti engedelmességét (13. vers). Ott Isten meghívja a Fiát, hogy üljön az Ő jobbjára (1:13), itt a Fiú elfogadja a hívást: „Ímhol vagyok én és a gyermekek, akiket az Isten nékem adott” (13. vers). Ott Jézus az isteni Úr, Teremtő, Fenntartó és Uralkodó, itt Jézus az emberi főpap, aki kegyelmes és hűséges. Így Jézus jellemzése, mint „könyörülő és hív főpap” (17. vers) csúcspontja Jézus jellemzésének, mint aki Isten teljes megnyilvánulása (1:1-4).   

Igen, amikor vétkeztünk, a világmindenséghez hasonlítva még kisebbek lettünk, de azzal, hogy elküldte a Fiát meghalni érettünk, Isten megmutatta, milyen fontosak vagyunk a szemében. Ó Isten, „mily felséges a te neved az egész földön” (Zsolt 8:2, 10).

Felix H. Cortez

Andrews Egyetem

Egyesült Államok