Pál azzal a témával
kezdi ezt a fejezetet, amely az előző fejezetet is uralta, azaz arra bátorítja
az olvasókat, hogy éljenek olyan életet, amely bemutatja Krisztus jellemét.
Azonban a fejezet közepén, mintha egy kis szünetet tartana, és egy ki nem
mondott kérdésre válaszolna, amit elképzel, hogy az olvasói feltesznek. Ez egy
„miért” kérdés. Miért éljünk ilyen erkölcsös istenfélő életet?
A válasz az, hogy
azért, mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme (11. vers). Ez egy befejezett
cselekmény. Ez a „Kegyelem” egy különleges személy – Jézus Krisztus, az Istennek
Fia. Krisztus belépése a Föld történelmének folyamába, egy megváltó kegyelmi
cselekmény, amely mindannyiunkat, akik elfogadták ezt a kegyelmet, letérít a
romlás útjáról az örök élet és boldogság útjára. A fejezet szívét találjuk
ebben a versben (11. vers).
Pál arra emlékeztet,
hogy ha elfogadjuk ezt a csodálatos kegyelmet és szabadítást, Jézus nemcsak
megvált bennünket, hanem a bennünk lakozó Lelke által megtanít arra is, hogy
hogyan éljünk egy olyan életet, amely őt dicsőíti, és felmagasztalja a
mennyország elveit (12. vers). A tanítványság nyilvános eredménye az, hogy
Krisztus és az Ő kegyelme elvezet bennünket oda, hogy megtagadjuk az
istentelenséget, a világiasságot és hozzásegít ahhoz, hogy életünkkel
képviseljük az Ő országának igazságát – még akkor is, ha jelenleg ebben a
világban élünk (13. vers).
Ahogy
ezt a fejezetet olvasod, ünnepeld az áldott reménységet, amelyet Krisztus ad
neked – hogy Jézus nemsokára visszajön (13. vers). Élj Krisztusban ma! Élj az
Úr közeli eljövetelének áldott reménységével teljesen átitatott életet!
Végül is adventisták
vagyunk, ugye?
Bob Folkenberg, Jr.
Kínai Misszió Unió
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése