Pál apostolnak a kolossébeli
hívőkhöz szóló levelének vége felé egészen nyilvánvalóvá válik, hogy számára mi
a legfontosabb: a hittestvérek mindig, mindenkivel méltányosan, krisztusi
lelkülettel bánjanak, és Őt hirdessék. Arra kéri őket, imádkozzanak érte, hogy
Isten nyisson kapukat az ige előtt, hogy ő tovább terjeszthesse Krisztus titkát
(3. vers). Az apostol arra vágyik, hogy nyíltan, érthetően beszélhessen Krisztus
elrejtett igazságairól, hogy mások is megérthessék azokat (4. vers). Pál arra buzdítja a kolossébeli hívőket,
hogy viselkedésük mindig, mindenki felé Krisztus kegyelmét tükrözze, értelmes életvitelükkel
a keresztény élet vezetőjének bölcsességét mutassák be (5-6. vers). Úgy szavaikkal,
mint tetteikkel Krisztusra kell irányítaniuk a figyelmet.
Pál a munkatársairól
szóló rövid híradással fejezi be levelét, akik különös vigaszt jelentettek neki.
Egyikük, a kolossébeli Epafrás, aki buzgón imádkozott a kolossébeli hívőkért. Azért
könyörgött, hogy mindnyájan „megállhassanak
tökéletesen és teljes meggyőződéssel az Istennek minden akaratjában” ( 12.
vers).
Közvetlenül zárszavai
előtt Pál apostol ismét Krisztus jó hírének terjesztésére buzdítja a
kolossébelieket, most nem azok között, akik még nem ismerik Őt, hanem a már
hívők körében. Arra kéri őket, hogy levelét olvassák fel a közelben élő testvérek
csoportjának, a laodiczeaiaknak is (16.
vers). Végezetül Pál arra kéri őket, hogy ne feledkezzenek el az ő láncairól,
amiket a számára legfontosabb, leghőbb vágyának teljesítése, Krisztus
hirdetésével töltött élete miatt visel (3; 18. vers).
Kenneth Norton
Collegedale, Tenessee
Hetednapi Adventista Egyház
Egyesült Államok
Fordította: Csala Beáta
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése