Pál bizonyára hallott
azokról a nehézségekről, amelyekkel Titus szembenézett Kréta szigetén. Az első
két fejezethez hasonlóan Pál újra bátorít minden hívőt, hogy éljenek a menny
elveinek alárendelt életet. Az ilyen élet magába foglalja az ország törvényeinek
és szabályainak való engedelmességet, magába foglalja a nyelv megzabolázását
(2. vers), azt az eszközt, amelyet a leggyakrabban alkalmazunk ellentétek és
konfliktusok szításában (Jak 3:5-6).
Pál arra is kéri
Titust, hogy állítsa le a haszontalan és jelentéktelen teológiai kérdések
feletti értelmetlen vitákat. Ezek általában több hőt termelnek, mint
világosságot (9. vers). Pál arra bátorítja Titust, és bennünket is, hogy
messziről kerüljük el azokat a megoszlást okozó embereket, akik csak annak
élnek, hogy konfliktusokat és háborúskodásokat gerjesszenek.
Pál azonban a korábbi
fejezethez hasonlóan nem tehet mást, mint visszatér ahhoz az alapvető
igazsághoz, hogy nyelvünk megzabolázásának, a
vitatkozásoktól való távolmaradásnak, a hatósági törvényeknek való
engedelmességnek az indítéka a szívbéli szeretetben és az örök élet iránti
hálaadásban található, amelyet Jézusban és Jézus által kaptunk meg (4-7.
vers).
Az örök élet
ígéretének örököseiként, a mi életünknek telve kell lennie jó cselekedetekkel, amelyek
a Jézusban való élet természetes következményei (8. vers). Éjünk ma bátran
Jézusért. Fényünk ragyogjon az emberek előtt, hogy megismerjék és dicsőítsék
ennek a csodálatos világosságnak a Forrását – a mi mennyei Atyánkat (Mt 5:16)!
Bob Folkenberg, Jr.
Kínai Misszió Unió
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése